| Hogy miért is írja anya újra a naplómat? Nos, több okból is.
1. Szeretné dokumentálni, hogy mennyit is fejlódött pici, ámde annál is zseniálisabb kisfia az elmúlt hónapok során.
2. Szereti majd nézegetni a feljegyzéseit, mikor én már nagyobb leszek.
3. ööö hogy is mondjam, az utóbbi napok eseményei fényében, azt hiszem írásos bizonyítékra van szüksége, ha ne adj' Isten bölcsibe dugna, vagy hetekre kölcsön adna egy ép arra járó budapesti lakosnak.
Pedig minden olyan szépen kezdődőtt.......
Kedves, aranyos baba voltam, igaz a mozgáskultúrám némileg szolídabban alakult ki, mint másoknak (1 évesen tanultam meg járni, azt is csak azért, mert annyira ciki volt, hogy a 2 hónappal fiatalabb Lilike elsedert előttem, hogy kénytelen voltam 2 nappal később én is bemutatni ezt a gyakorlatot), de a beszédkészségemnek, a mai napig is csodájára járnak.
Első szavam: porszívó, pedig azzal igazán nem vádolhatnak, hogy rendmániás vagyok. Na, pakolni azt szeretek, csak még nem tudom, mindek hol a helye.
Azóta már kész mondókákat is mondok, ekete pekete cukota pék, sőt a Bóbita a kedvencem, de még egy ipafai nyelvtörővel is büszkélkedhetek.
A fogaim 4 db! fél évesen bújtak ki, majd 13 hónaposan hirtelen jött a többi, de egyszerre.
Elég az hozzá, hogy rendkívül kedves, szeretni való, és SZEREPELTETHETŐ gyerek voltam, csak néha néha kevertem le egy jólirányzott maflást a gyerekeknek a játszótéren, vagy ahol éppen összefutottunk.
Valami azonban végérvényesen megváltozott. Az anyukám, aki örömmel töltött el velem minden percet, és kihúzta magát és büszkén, boldogan válaszolt -mikor fintorogva kérdezték dolgozó nőtársai: Te nem mész vissza? Nem unalmas otthon?-nem, én imádom, most ugyanerre a kérdésre rövid nemmel válaszol, az imádom teljesen kimarad, viszont helyette elgondolkozó arckifejezést ölt.
Mindez csak azért, mert amióta apám elutazott, nem aludtam végig 3 éjszakát, a nappalokat viszont olyan hisztikkel töltöm, hogy még a szomszédok is megszavaztak nekem ez izmos verést.
Elismerem, nagyon türelmes az anyukám. Többször is bántalmaztam fizikailag, és ő folyton csak simogatott, pedig az önvédelmet szerettem volna csak gyakszizni, de nem értette meg.
A legutolsó csepp a bödönben a tegnapi cipővásárlás volt, amit végigüvöltöttem, és a hazavezető úton percenként lefeküdtem és tomboltam.
A pofonon kívül amit kaptam, ez volt az a perc, amikor anya eldöntötte, hogy folytatja a naplót, ha velem mondjuk valami történne (bölcsi, külföldi rokonokhoz kerülnék), hogy megértsék az emberek miért is tette ezt.
Ma azért igyekeztem jól viselkedni, és csak a fele reggelimet kidobálni az etetőszékből, hogy ne idegesítsem fel anyucikát (mert így mondom, ha vakondot akarok nézni, vagy a kiságyból kiszállni).
Összefoglalva mindennek apa az oka (anya szerint is), mert elutazott, itthagyott, én meg csak tombolok, hisztizek, mert hiányzik.
APA GYERE HAZA , anya is ezt szeretné. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
