Anya igyekezett emlékezetessé tenni ezt a neves alkalmat. Ez azzal kezdődött, hogy elcipelt az orvosi rendelőbe, mert a táppénzes papírját csak így tudta elintézni. Én meg végig paráztam, nehogy elkalpjak valakitől valami csúnya betegséget, de szerencsére, végeztünk percek alatt.

Pár órával később egy kis tejcsi után lementünk életemben először a Károlyi kertbe. Anya egyik barátja segített a babakocsi cipelésben, és olyan óvatosan tolta a babakocsit,  mint a hímes tojást. Igaz volt is benne kettő:) Nagyon szép ez a park, tele van gyerekekkel, szerintem szeretni fogom!

Aztán anya otthon elővett egy játszószőnyeget, amin kis színes mutánsok lógtak. Anya méhecskének hívja, de biztos, hogy hiányzott a biológiaóráról, mikor a rovarokat tanulták, mert ennek se tora, se lába. Na mindegy.

Mivel ennek a szőnyegnek a gyerekek általában örülni szoktak, és ráadásul épp a kamera is engem vett, rettegésem ellenére igyekeztem kiegyensúlyozott, boldog babaarcot vágni. Néha aztán nem bírtam megállni, hogy ne mossak be torz "méhecskének", ami épp a kezem felett lógott. Ezzel viszont sikerült kicsikarnom a család újongását, mert azt hitték, hogy különösen értelmes csecsemő lévén, már játszom is az új ajándékommal.

Este fogadtam anya barátnőjét, és barátját. A sráccal szimpatizáltam jobban, na nem mintha nem lett volna a csaj tuti, csak hát ugye apahiányos gyerek vagyok. Már számolnám a napokat, ha tudnék számolni, hogy mikor jön haza az én Apucim.

A napot nagyon szépen zártam, kivétel a fürdés és öltözés, amit utálok, mint minden rendes férfi. Nagyon nagyon szundiztam, és reggel már egy mosoly is doptam Depinek, anya barátnőjének.

Olyan jó érzés, hogy engem és anyucit is ennyire szeretik, ilyen sok barátja van. Én is sok barátot szeretnék. Lehet, hogy majd 1 éves szülinapomra kérek párat.

Látjátok, ilyen jól sikerült a 20. napom, kíváncsi vagyok mit tartogatnak nekem 1 hónapos koromra. Remélem nem Tankcsapda koncertet az első sorban, bár ahogy a szüleimet ismerem...)