mint a kórházban az az átlátszó lavór, amiben tartottak. Van egy nagyon nagy ágyam, ami akkora, h még a végét sem látom. Ez valszeg azért van, mert még csak foltokat látok. Kedvenc foltjaim, anyapaca, apapaca, Lilipaca, Marcipaca, Dédipaca, Nagypapapaca, Nagymamapaca, Klárikapaca, Zsuzsipaca. Ja, és persze a cicipaca, mert enni nagyon szeretek.

Annyit tudok, hogy van egy unokaöcsém Samu, akivel majd sokat fogunk rosszalkodni. Már nagyon várom, hogy megismerjem. Ezenkívül mostohauncsitesóim is vannak, ők már nagyok, majd biztos szívesen dajkálnak.

A kéró különben jó, és van babakocsim és hordozókendőm is. Már 10 naposan vásároltam a Váci utcában, és már kát hetesen metrón is ültem.

Holnap sajnos elutazik apa, ezért ma egész nap sírtam egy kis üvöltéssel keverve. Persze a szüleim azt hiszik a hasam fáj, meg hogy frontérzékeny vagyok, de csak azért vagyok ki, mert az ivararány vészesen csökken itthon.